Cikkek
Beszámoló a Code Week eseményeiről
Az európai programozási hetet 2013-ban indították el az európai digitális menetrend fiatal tanácsadói. Ez egy alulról szerveződő kezdeményezés, amely a kreativitást, a problémamegoldást és az együttműködést ünnepli a programozáson és egyéb technológiai tevékenységeken keresztül. Az alapgondolat a programozás láthatóbbá tétele, hogy megmutassa a fiataloknak, a felnőtteknek és az időseknek, hogyan valósíthatók meg az ötletek a programozás révén, s a tanulni vágyó emberek Európa számos országában összekapcsolódhassanak erre a két hétre.
Beszélgettünk arról, hogy ősszel az érzékszerveinkkel milyen kimondottan "őszi dolgokat" érzékelünk (az avar illatát, az eső csepegését, a hideget a bőrünkön, a must ízét, a vöröslő leveleket stb), majd Kányádi Sándor: Valami készül című versének elolvasása után megbeszéltük, hogy annak képei milyen érzékszervünket szólították meg.
A gyerekek kártyákon olyan képeket kaptak, melyeket elhelyeztek az érzékszervek képei mellett. Ezt követően kapták meg a robotpályát papíron, amit párosan, kis figurákkal lépegettek végig. Majd megépítették saját pályájukat. Ezt nehezítette, hogy minden csoport más pályaelemeket kapott. A különböző (mégis ugyanolyan) pályák felépítése után azokat végigjárták a Beebotokkal.
3. Október 10. 2.a - Ünnepelj Zümivel!
A rajzórán a sok kis robotméhecske kapott ünnepi ruhát a Code Week tiszteletére. Másnapi pályázatunkhoz kapcsolódó óránkon Föld körüli útra indulnak a méhecskék, erre "edzettünk". Az egyedi ruhába bújtatott robotméhecskék egy kincses szigeten, a gyerekek által épített akadálypályán közlekedtek.A 3. a osztályba szeptemberben érkeztek meg a Bee-Bot robotok egy sikeres pályázat és az iskolai alapítvány támogatásának köszönhetően.A méhecskék programozása, a kódolási feladatok sokszínű játékos formája a gyerekek nagy örömére szolgál, színesítik a tanórákat.
A teljesség igénye nélkül:
- beszélgettünk a dinoszauruszok kihalásáról
- a biodiverzitás fontosságáról
- az emberről, mint "csúcsragadozóról"
- az üvegházhatásról, a globális felmelegedésről
- a kontinensekről/földrészekről, azok illetve a kőzetlemezek mozgásáról
- a vulkánokról, földrengésekről és a hegyek gyűrődéssel való kialakulásáról
- Ausztráliáról, az "elszigetelt" kontinensről, és az ott kifejlődött különleges állatokról
- Beszéltünk az Antarktiszról, az ott élő állatokról
A gyerekek interaktív puzzle-t raktak ki (Föld térképe), beazonosítottuk a kontinenseket.
A színkódokat megfigyeltük az olimpiai öt karikán is, beszéltünk az olimpiai eszméről, a nemzetek békés összefogásáról és a sportolók versengéséről.
Sorsolás után öt csoportba szerveződve egy-egy kontinenst képviseltek.
Egy igen nehéz színkódos feladványt kaptak, melyből ki kellett választaniuk a saját színükkel jelölt mezőket, s az azokhoz tartozó betűkből összerakni egy-egy, a kontinensükön élő, de veszélyeztetett állatfaj nevét. Több csapat volt, akik nem csak a saját, hanem még más csapatok állatneveit is megfejtették.
Az állatok fényképeit megkeresték a táblán és minden csapat egy-egy (nem könnyű) ismeretközlő szöveget olvasott el a saját állatáról.
Feladatuk az volt, hogy a szövegből kiszűrjék, mi veszélyezteti az adott állatot. Erről a többiek előtt be is számoltak. Erre nagyon büszke vagyok, mert a szövegek hosszúak voltak és az információ sokszor a végén, szinte "rejtve" volt.
Megbeszéltük, milyen környezetet szennyező, terhelő dolgokkal mérgezzük a Földet, egy kisfiú nagyon ügyesen elmondta, hogy "A Földet az unokáinktól kaptuk kölcsön." - s megbeszéltük, hogy ez mit jelent.
A szennyező, veszélyeztető tevékenységeket piktogramokon kapták meg, ahogy a méhecskéket is, illetve az úti célt, azaz a megmentett Földet.
Ezekkel a kártyákkal kellett megterveznie minden csapatnak egy-egy robotpályát úgy, hogy a méhecske eljuthasson a megmentett Földhöz, s közben minden veszélyt elkerüljön.
A kis térképeken tervezett pályákat nagyban is felépítették, s azok végigjárására egy másik csoport tagjait hívták meg.
A gyerekek a távolságméréssel ismerkedtek Zümi (a Beebot) segítségével. Kapott lépéssor alapján megbecsülték a kiindulóhelyzet (Zümi kaptárának) és a pályán még láthatatlan virágoknak a távolságát. Figurákkal lelépték a kódok alapján az utat, számolták a lépések számát majd lemérték a valódi távolságot. A becsült és mért távolságot összehasonlították. A Code Week lezárásaként elkészítettük a faliújságunkat, ami az összetartozást, a közös munkát, a szorgalmat, a közösséget... és persze a méheket/Zümiket/Bee botjainkat jelképezi.