A 2.c a Kolibri Színházban Háry Jánost „játszott”, merthogy ez a címe a Kodály Zoltán zenéjére írt darabnak amelyben a főszereplő a nagyotmondó, víg kedélyű bátor huszár, „Játsszunk Háry Jánost!” És csakugyan játszottunk, nem is egyszer benne a darabban, a színészek bevonták a gyermekeket is, hol kocsit húzni, hol dicső csatákban bajt vívni, hol nemes paripákat meglovagolni. Háry János pedig mesélt és mesélt – akkor ugyebár nem volt se tv, se rádió, messzi országokat megjárt hős úgy toldhatta vitézi tetteit, ahogy csak humoros kedvéből kitelt. Megkapta a magáét a telhetetlen Napóleon, a „Bonaparti”, az osztrák császár, akinek cifra lányához nemigen fűlt a foga a mi Jánosunknak, pedig igencsak kellette magát Lujza a deli vitéznek. Persze hogy nem, hiszen Jánosunk szívét már Örzsének adta, de volt itt még kulacsba fagyott „vudki”, hó és napsütés, kugli-ágyú és kétnyakú csibeleves, de nem árulunk el többet, nézzétek meg Ti is a történetet a Kolibriben!